Hajdinalapocskák

Most épp nem küldenek fordítást, és a doktorit is megírtam, szóval netezek... és fincsi recepteket keresek és találok. Az imént próbáltam ki a Gluténmentes Istennő quinoás sütijét, mennyei! Igaz, az eredeti recept némi módosítást igényelt. Tehát:
- a két tojásfehérje helyett másfél deci forró vízzel leöntöttem egy evőkanál lenmagot, állni hagytam, aztán szitán átpasszíroztam,
- a nálunk nem elérhető alapanyagokat felcseréltem (a szorgóliszt helyett barna rizslisztet használtam), ill. elhagytam (szorgómelasz, vaníliaaroma),
- elhagytam a kókuszt is, ami nekem nagyon rosszat tesz,
- kevesebb cukrot használtam.
De már majdnem a felét (!!) bezabáltam, olyan fincsi. Egy a mentségem, hogy kettő helyett eszem. :) Natinak a nagymamája vitt pár szeletet a parkba, ahová ovi után szoktak menni.

Most viszont a reggelinket írom le, a hajdinalapocskákat.
Egy púpozott evőkanál hajdinalisztet összekeverünk egy-egy csipet sóval és őrölt köménnyel. Annyi vizet adunk hozzá, hogy tejfölsűrűségű legyen. Kiolajozunk egy lapos teflonserpenyőt, felmelegítjük, majd itt is, ott is ráöntünk egy-egy kiskanál tésztát. A tészta magától szétfolyik és apró köröcskéket képez. Mindkét oldalukat átsütjük és melegen tálaljuk. Papírtörülközővel leitathatjuk róluk a felesleges olajat.
Nati uborkát ropogtatott hozzá.

Nyúlpástétom

Tudom, kicsit morbid így húsvét táján, de ez az az időszak, amikor még Magyarországon is könnyen lehet házinyúlhúst kapni, a család még a Kaiser's-ben is látott. Nagyon finom, gyenge hús, és szinte soha nem allergizál.
Egy nyúlcombot felteszünk főzni, a són kívül adhatunk még hozzá majoránnát és hagymát vagy fokhagymát. A főzés végefelé beletesszük a nyúl máját, és még kb. tíz percig főzzük. Főzés közben vízbe vagy rizstejbe áztatunk egy szelet gluténmentes kenyeret, egy kiskanál lenmagot pedig mozsárban kicsit megtörünk és leöntjük egy kevés forró vízzel. A főtt, kicsontozott húst, a májat, a kinyomkodott kenyeret, a szitán átpasszírozott lenmagzselét, egy evőkanál olívaolajat, valamint fél-fél főtt sárgarépát és fehérrépát (én az előző napi zöldséglevesből vettem ki) egészen simára turmixolunk. Kicsi téglalap alakú, kizsírozott formába kaparjuk, elsimítjuk, alufóliával letakarjuk és nem túl forró sütőben, kb. 170 fokon húsz percet-fél órát sütjük.
A mi adagunk éppen elfért egy, az ikeás gyerekkészletből származó pici téglalap alakú, meg a karéjos pici tortasütőformában.
Ha egész nyulat veszünk, a megmaradt részeket fagyasszuk le. Nagyon jó pl. babáknak, első húsféleségként, főzelékbe.

Amerikai termékek

Melaszos kukoricakenyeret rágcsálok (a billentyűzetem látja kárát), és nézem a netet, hogy mit tudnék főzni az én csibémnek, aki mostanában elég vacakul eszik. Közben találtam egy bio gabonapelyheket gyártó amerikai céget. Látszik, hogy elsősorban a gyerekekre irányítják a marketinget: a pelyhek dobozán is állatok vannak. A sokféle termék közül az Amazon Frosted Flakes, a Gorilla Munch és a Koala Crisp az, ami szója-, glutén- és mogyorómentes, bár nyomokban tartalmazhat szóját és mogyorót. A koalás a legjobb szerintem, mert barna rizsből készült. Kakaós, de mi már bírjuk a kakaót, az az egyetlen dolog, amit sikerült bevezetni az utóbbi időben.
Itt a gyártó weboldala, hátha valakinek vannak amerikai kapcsolatai és tud szerezni magának. Igaz, még a weben is négy dollárba kerül egy csomag. De hát ott drágák a biodolgok.
http://www.envirokidz.com/food
Én viszont Redbridge sört importálnék magamnak, ami állítólag az első, normál élelmiszerboltokban is megtalálható gluténmentes sör Amerikában. Szorgóból csinálják. Nyamm.

Pirog avagy derelye

Ez a másik látványos és gyerekbarát tésztaétel, amit az utóbbi időben készítettünk.
A Táplálékallergia Centrumban kapható gluténmentes tésztalisztből készítjük. Tojás helyett két pohár vizet adtam fél kiló liszthez, meg hét deka vajat és egy kiskanál sót.
A legjobb, ha a gyereknek van saját kis deszkája, játék sodrófája. Kapjon egy kis darab tésztát, hadd konyhamesterkedjen. Közben mi is nyújtsuk ki a tésztánkat. Derelyemetélővel vágjuk kockákra. Mindegyik tésztakocka közepére tegyünk egy töltelékpöttyöt. Vegyünk egy kockát a kezünkbe, hajtsuk félbe, háromszög alakúra. Hajtsuk be a sarkait, és nyomkodjuk össze a tésztafalakat, hogy kis bugyrokat kapjunk. Ha nagyon nem értjük, miről van szó, hívjuk el a nagyit. :)
Annyi derelyét főzzünk meg egyszerre, amennyit meg is eszünk. Lobogó sós vízbe tegyük őket. A gluténmentes derelye kicsit hosszabb ideig fő, mint a búzalisztből készült, ezért ha feljönnek a víz felszínére, még egy-két percet várjunk, csak utána vegyük ki őket szűrőkanállal. Tegyünk rájuk egy darabka vajat, margarint, vagy egy kiskanál hidegen sajtolt olajat. Ha sós töltelékkel készítjük, a petrezselyem vagy a metélőhagyma is illik hozzá.
A fölös mennyiségű pirogot tegyük 7-10 darabonként mélyhűtőtasakba és fagyasszuk le. Felengedés nélkül főzzük.
Töltelékötletek:
- főtt vörös lencse és zöldségek keveréke - adjunk hozzá vajat vagy margarint, ízesítsük a megengedett fűszerekkel,
- párolt savanyú káposzta, köménnyel ízesítve,
- főtt és utána darált hús,
- aki bírja, annak kevés cukorral főtt almapép, nyáron cseresznye.
A lengyelek persze csinálják feketeáfonyával, erdei gombával is. De a leghíresebb ételük az "orosz" pirog, amit túró, főtt krumpli és párolt hagyma sózott-borsozott keverékével töltenek meg. Aki bírja a tejet, kipróbálhatja, de készítheti mazsolás édes túróval vagy spenótos, szerecsendiós ricottával is.
Mennyi pirogot ettem én a lengyel tejbárokban, fillérekért. De már akkor fájt tőlük a hasam, főleg az "orosztól". A ragacsos tészta (glutén!), a főtt túró (kazeinbomba!) és az öntetként adott hagymás vagy szalonnapörcös zsír együttes hatása igazán brutális egy ételallergiás számára.

Hajdinás-kukoricás palacsinta

Végre egy kis szünet a gyereknevelés és az ún. tudományos munka forgatagában... azaz szünetnek nem kéne lennie, de kicsit elfáradtam, ma már semmi értelmeset nem fogok csinálni. Szóval jöhet utána palacsint.

Vonjuk be a gyereket is, annál jobban ízlik majd neki.

Mérjünk ki neki egy-egy deci hajdina- és kukoricalisztet, adjunk hozzá egy csipet sót és egy késhegynyi guargumit. Ezt keverje össze a lurkó, aztán próbálja minél simábbra keverni két és fél - max. három deci rizstejjel. Közben válasszunk szét tökéletesen két tojást, a sárgájukat adjuk a tésztához. Süssük ki a hagyományos módon a palacsintákat.

Natifotó

Valaki itt nagyon szeret öltözködni. Méghozzá csupa rózsaszín, piros, bordó, kék és fehér ruhába - más színt fel sem nagyon hajlandó venni. A ruhák kötelező tartozéka a csipke, fodor, virág, szívecske, kislányminta stb. stb. Persze az ékszerek is toplistán vannak. Kapott egy fröcskölős fürdőjátékot, de parfüm helyett használja.

Itt a képen nem látszik, de tegnap minden más tünet nélkül negyven fokos láza volt, de ma már szaladgál, és még hőemelkedése sincs. Hm.

Utazás

Vasárnap elutaztunk a Beszkidekbe, hogy Michał edzhessen az egyetlen dél-lengyelországi sífutópályán. Kajaszempontból is tanulságos volt ez a kis kiruccanás, azért is írok róla.
Előző este lefőztem öt kemény tojást meg össz. fél tasak mirelit karfiolt és brokkolit, vegyesen. Vajas és csicseriborsókrémes (főtt csicseriborsó, olívaolaj, só) szendvicseket csináltam PKU kenyérből, és beraktam a hűtőbe. Bepakoltam fél csomag keleti barnarizstésztát. Másnap egy nagy hegymászótermoszt megtöltöttünk vízzel, és egy banánt is elpakoltunk. Sajnos elég vacakul éreztem magam (előző éjjel még befaltam a frissen főtt tojásból meg zöldségből), alig tudtam magamról, úgyhogy a szendvicseket sikerült a hűtőben hagynom. És arról is elfelejtkeztem, hogy a tésztához talán sót is kellene vinni. Szerencsére az egyik út menti faluban volt egy nyitva tartó kisbolt, ahol gyorsan beszereztem egy kocka vajat, egy csomag rizses Hamlet szeletet, egy kiló sót, egy kis üveg paradicsomlevet meg egy mázas fémbögrét. Aztán amikor - már a helyszínen - Michał hozzáfogott az edzéshez, mi Natival behúzódtunk a fűtött öltözőházba, és nekiláttunk a "főzésnek". A fémbögrében leforráztam a tésztát, szórtam bele egy kis sót, és beletettem egy kanálka vajat. Utólag jöttem rá arra, hogy először tanácsosabb forró vízzel kiöblíteni a bögrét, úgy hamarabb kész a tészta. Amikor megpuhult, hozzátettem a zöldséget meg a tojássárgákat. Egész jó kis egytálétel lett belőle, Nati szívesen ette. A maradékhoz, amit már nem kért, forró vizet és paradicsomlevet öntöttem, hogy paradicsomleves-szerű legyen. Jól átmelegített.
Estére azért csak megéheztünk, úgyhogy kerestünk egy "karcsmát" (amolyan gurál csárdát vagy fogadót) Wisłában, abban a kisvárosban, ahol a lengyel síugró világbajnok, Adam Małysz született. A karcsma tömve volt, de egy pisszenést sem lehetett benne hallani. És mindenki minket nézett! Először nem értettem, miért vagyunk ilyen érdekesek, aztán észrevettem a fejem felett a tévékészüléket. Éppen síugróbajnokság volt, éppen Małysz ugrott, és éppen megnyerte a versenyt. Utána a fogadó belsejében, a falon egyfajta házioltárt pillantottunk meg: Małysz és az edzője egészalakos, ember nagyságú fényképen, egy Jeep és egy Chrysler társaságában, a bajnok aláírásával és kétoldalt a kiszuperált léceivel. A kultuszhely kellős közepén voltunk.
Nati tört krumplit és házi kovászos uborkát kapott, én valami fehérjefélét is kívántam, de az étlapról csak a pisztrángot találtam biztonságosnak. Tévedtem. Jóízűen ropogtatni kezdtem a bőrét, és csak aztán jöttem rá, hogy azért ilyen finom, mert lisztet szórtak rá. Éjszaka pöttyös is lett az arcom, meg belül a torkom is, huhh. Hogy mik vannak és hogy kell vigyázni. Hiába, az ilyeneknek, mint mi, kétszer is meg kell gondolniuk, mielőtt házon kívül esznek valamit, és alaposan ki kell faggatniuk a vendéglősöket.